Indigó Design | A tálalószekrény új élete
Lakberendezés blog Pécs
lakberendezés, blog, Pécs, DIY
51572
post-template-default,single,single-post,postid-51572,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded,,select-theme-ver-1.0,smooth_scroll,transparent_content,wpb-js-composer js-comp-ver-4.11.1,vc_responsive
 

A tálalószekrény új élete

A tálalószekrény új élete

Régóta hiányzott a konyhánkba valami zárt + nyitott megoldású tárolóbútor, ezért tavaly nyáron egy aukciós oldalon vettem egy kistálalót. A vételár és az eladó információi alapján nyilvánvaló volt, hogy nem tökéletes állapotú bútorról van szó. Azt, hogy hogyan álljak neki a felújításának, csak az alaposabb átvizsgálás után gondoltam eldönteni.

Kulcsár Gabi sajátkezűleg festett, modern stílusú bútorai már rég meggyőztek arról, hogy a bútorfestés számtalan lehetőséget rejt magában, így ez a lehetőség is felmerült bennem.

Bevallom, nem vagyok egy megszállott bútorfestő… A bútoraink nagy része a déd- és nagyszülők idejéből származik és eredeti színükben részei otthonunknak. Én nagyjából kb. 3 esetben nyúlok ecsethez:

1. ha a bútor másképp menthetetlen (agyon van javítva),

2. totál jellegtelen (pl. legközelebb egy cseresznyeszínű laminált bútorlapból készült szekrényt fogok lefesteni),

3. máshogy nem illeszthető be a meglévő összképbe (ilyen ritkán van, eklektika-hívő vagyok).

Az idestova 8 éve berendezett konyhám modern-vidéki stílusa miatt is hajlottam a festés felé, de a bútor állapota végül minden dilemmát eldöntött.

A tálaló „fellelt állapotában” paliszander színű vastaglazúrral volt jó vastagon lekenve, amit bútoroknál meglehetősen szokatlan megoldás, de nyilván ez kellett ahhoz, hogy (egyébként egész jól) elfedje a korábbi javításokat és hibákat, melyek csak a lecsiszolás után jöttek elő és váltak immár megszámlálhatatlanná. A fenti képen jól látható például, hogy ahol pirosas a bútor színe, ott a javításhoz használt fehér tapasz üt át a vastaglazúron.

Mivel aktív szuvasságot fedeztem fel a bútor lábain, majd az alján és a lapján is előbukkantak a lyukak, ezért a teljes lecsiszolás mellett döntöttünk (ugyanis a fa így szívja be a szúölő szert). Ezúton is köszönöm férjem közreműködését, akinek 1,5 napnyi kitartó munkával sikerült eltüntetni a makacsul ragaszkodó vastaglazúrt. Portalanítás után jó alaposan bekezeltem a bútort szúölő szerrel – 1 doboznyit vett fel a Xylamonból -, ezután 1 hétig állt szorosan fóliába csavarva a garázsunkban, majd 3 hétig fólia nélkül szellőzött. Amikor újra felvettem a munka fonalát, finoman lecsiszoltam ismét, hogy a felhúzott rostokat elsimítsam, majd fagittel minden hibát, sérülést lejavítottam. Száradás után sok-sok finom és precíz csiszolás következett, különösen az alsó és felső lapnál, itt néhol újra kellett definiálni a hullámos íveket.

IMG_3315

Közben egy asztalossal készíttettem bútorlapból egy polc építményt, mert ezzel együtt lett olyan a bútor formája, amilyet elképzeltem. A tálaló tetejéről leszedett díszítőelem most egy nagy tükör tetején pompázik, tehát nem veszett kárba.

Alapos portalanítás után a külső és a belső felületeket alapozófestékkel (Supralux Aqua Primer) kentem le, melyet kis velúr hengerrel hordtam fel. Kedvenc festékboltomban bútorlapra is ajánlották és egyből bekeverték a kért színre, így nem volt szükség más bombabiztos tapadó-alapozóra. Végül ugyanezzel az alapozóval festettem le a bútort több rétegben fedőfesték helyett is, mert nagyon tetszett a felületének selymes finise, és a könnyű alkalmazhatósága (kiadósság, gyors száradás). Egy liter alapozó 3 rétegben befedte az egész tálalószekrényt, engem abszolút meggyőzőtt!

Az ajtón látható faerezetes betétek 2 réteg Köber Ecolac vizesbázisú, selyemfényű parkettalakkot kaptak. A betét körvonalát fehér színnel emeltem ki, melyre csak elnagyoltan hordtam fel hengerrel a szürke festéket. Ez a saját technikám, melyet az egyik kedvenc tapétagyártóm, a Harlequin Spirit nevű tapétája ihletett.

Pont a fabetét meghagyása adja bútoromnak azt az egyediséget, ami miatt sok pozitív visszajelzést kaptam mostanában. Akiknek tetszik, általában kiemelik újszerűségét, természetességét. Meg kell mondanom, soha fel sem merült bennem, hogy lefessem vagy bármilyen technikával dekoráljam. Egy nagyjából 1 évszázaddal ezelőtti asztalos mester keze munkáját és a választott fafajta erezetét őrzi ez a kis szimpla intarzia, így azt a hozzáadott értéket képviseli számomra, amelyet semmiképpen nem szeretnék eltüntetni.

Ezután a helyére cipeltük, felkerültek a polcaira a különféle családi relikviák, és karácsonykor tálalóként is nagyon jó szolgálatot tett. Örülök, hogy energiát fektettem a felújításába.

Az már csak hab a képzeletbeli tortán, hogy tavaly decemberben, az utolsó pillanatban beneveztem a Paksi Atomerőmű DIY alkotóknak hirdetett Alkotó Energia pályázatára , ahol közel 2000 pályázat közül 2. helyezést ért el a tálalóm.

Naggyon szorgalmas voltam 🙂 (időm volt rá, mert a családom férfi tagjai 1 nappal karácsony előtt kinyírták a konyhai robotgépemet, ezzel a megkíméltek legalább 5 féle sütemény elkészítésétől…), így “Bútor- és használati tárgy-készítés, funkcióváltás” kategóriába is beneveztem 2 munkát. Nemsokára őket is megmutatom, ha elindult a közönségszavazás.

Nincs hozzászólás

Hozzászólás küldése