Fenyőszekrény-átalakítás

A Paksi Alkotó Energia versenyre pályáztam ezzel a szekrénnyel. Ha elnyerte tetszésedet, ide kattintva tudsz rá szavazni. Nagyon köszönök minden voksot!

Hobbifotósként mindig is vágytam egy olyan szekrényre, amelyen szépen tárolhatom a fotózáshoz kapcsolódó tárgyaimat. Ezek a dolgok nem csak funkcionális, hanem érzelmi értékük miatt is fontosak számomra: köztük van az első automata gépem, amit a szüleimtől kaptam, és négyzet alakú fotókat lehetett vele készíteni – tiszta 80-as évek instagram-feeling :)). Imádom a nászúton kapott két lomo kamerámat is – a szabad és kötöttségektől mentes fotózás ikonikus darabjait.

A kérdés az volt, hogyan tudom költséghatékonyan megvalósítani ezt a vágyamat? Miután egy nagy szelektálási lázban átválogattam a könyveimet (elsősorban a konmari módszer és Krivarics Ditta tárolás-tanfolyamának hatására), felszabadult egy fenyőszekrényem. Nem képvisel nagy anyagi értéket, viszont a mérete pont tökéletes, ezért úgy döntöttem, ez lesz az én régi-új fotós szekrényem.

Az Annie Sloan festéket nagyon szeretem gyönyörű színei és könnyű használhatósága miatt, ezért most is erre esett a választásom. A szekrény új elképzelt funkciójához illeszkedően a monokróm színeknél maradtam: Old white-ot és Graphite-ot használtam. Ez a színkombináció olyan hátteret biztosít, amely illeszkedik a fekete-fehér fotókhoz, tárgyakhoz, ugyanakkor jól kiemeli a színes képeket is. A fehér felületeket AS clear wax-szal, a sötétszürkéket dark wax-szal kezeltem (a polcok egy részén kipróbáltam az AS lakkot is, de visszatértem a waxhoz kellemesebb tapintása miatt).

A szekrényajtókon a képkeretre emlékeztető csíkokat szabad kézzel festettem maszkolószalag használata nélkül, hogy visszaadjam a szemközti fal tapétájának szabad kézzel rajzolt jellegét. Ez a tapéta egyébként nagy kedvencem, a gyerekrajzoknak és a képeslapoknak is szuper kiállító felület!

Az ajtók tulajdonképpen képkeretként szolgálnak, ahova színes rajzokat függesztettem egyik kedvenc kreatív újságomból, a FLOW magazinból. Persze ezek tetszés szerint bármikor lecserélhetőek.

A változás teljessé tételéhez a bútorgombokat filigránabb darabokra cseréltem.

A legjobban persze azt élveztem, amikor végre elhelyezhettem a polcokon a cuccaimat :)!

A kamera a nagypapámtól kapott kávésdobozon áll, ami még a háború előttről maradt meg. A háttérben egy kedves barátom, Dobokay Máté fotós képét látjátok.

A zöld-fekete ikeás dobozt tejfestékkel festettem az Azúr Bagoly workshopján, amelyről később még beszámolok. A kisfiú és a majom nem az enyémek :), csak egy szép fotó!

Egy-egy bútordarab átalakításánál arra törekszem, hogy a tárgy ne csupán belesimuljon a térbe, hanem egyediségével gazdagítsa is azt. Az igazi öröm számomra, ha sikerül megmutatnom, hogy egy átlagos bútorban is rejtőzhet szépség.