Indigó Design | Festett szalagok és virágos pántlika
Lakberendezés blog Pécs
lakberendezés, blog, Pécs, DIY
51031
post-template-default,single,single-post,postid-51031,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded,,select-theme-ver-1.0,smooth_scroll,transparent_content,wpb-js-composer js-comp-ver-4.11.1,vc_responsive
 

Festett szalagok és virágos pántlika

Festett szalagok és virágos pántlika

Ahaa, mindjárt itt a május… akkor készítsünk májusfát… méghozzá asztalit… magyart és nemzetközit… Egy rövid eszmecsere után körülbelül így született meg a közösen alkotott asztali májusfa ötlete. Lakbear Zoli, hazánk párját ritkító észjárású ecofriendly diy bloggere feladta nekünk a leckét!

Mire kettőt pislogtunk, már egy laza tervet is készített, ami tovább gazdagította a hirtelen bevillanó elképzelések garmadáját. Azért mi sem könnyítettük ám meg magunknak! Úgy gondoltuk, egy májusfa legyen hagyományokat idéző, modern, bájos retro, és mindezek után még legyen kortalan és persze Indigos is. 🙂  Nos, ennyit az elvárásainkról.

A férjek szemöldöke csak épphogy kezdett felszaladni, amikor a szalagokat gyártva különféle válogatott kacatokkal borítottuk be a 8 személyes étkezőasztalt. A papírvirágokról  (készítésükről itt olvashattok) ekkor még mit sem sejthettek…

Anyagok: csíkokra vágott régi vászonlepedő, maradék csipkés függöny, farkasfog szalagok, hímzőcérnák, maradék mintás textildarabkák.

Festékek: akril festék, selyemfesték, permanens filc, textilragasztó vagy vasalható ragasztófátyol (vliesofix).

Májusfa= tavaszi örömünnep (más európai országok) + párválasztás (Magyarország)

Mire képzeletbeli tűzőtáblánkon felírtuk a fenti egyenlet két oldalát, már nem kellett transzba esetten várni az ihletet, hogy a „Tavaszi szél vizet áraszt, virágom-viírágom” jusson eszünkbe, hiszen ebben a dalban minden megvan, ami kell!

A friss, illatos tavaszi szeleket egy színátmenetes modern mintával gondoltuk megjeleníteni. Bonyolult szimbólumrendszert alkalmazva nyíl alakú krumplinyomdát készítettünk. A szinte elsőként beszerzett és azonnal-szerelem farkasfog + hímzőcérna páros színeiből kiindulva kiválasztottunk 2-2 színt, amelyeket a szalagok végére nyomdáztunk (3 nyilat színenként), majd az ombre-hatás eléréséhez fehér festék adagolásával haladtunk a szélektől a szalag közepe felé. A következő hármasnál az ellenoldali színből is tettünk egy pöttynyit, hogy ne csak halványodjanak a színeink, hanem átmenetet is képezzenek egymásba. Pont 7 adag nyilacska fért el a szalagra, ezért kicsit tudományosan álltunk a színkeverés mikéntjéhez is, ami most bizonyára zavarosnak tűnhet. Viszont nemsokára írunk egy összefoglaló posztot az ombre falfestési technikákról, ott minden érthetőbb lesz!

Az áradó vizeket a csepegtetős minta hivatott szimbolizálni. Selyemfestéket csepegtettünk a vászoncsíkokra, majd egy szórófejes flakonból nagyon finoman vizet permeteztünk a festékre.

Nem áztattuk el nagyon a szalagokat, így a minták megőrizték a hatalmas cseppekben hulló májusi záporok vizuális élményét.

A csíkokra vágott csipkefüggönnyel és a farkasfog szalagokkal pedig egy kis retro szeleburdiságot szerettünk volna a festett szalagok közé csempészni.

Na jó, de hol marad a szerelem??

Magyarországon a szeretett hölgy háza elé május elsejére virradóra titokban állított és feldíszített májusfa felért egy szerelmi vallomással. A párválasztás motívumát a mi asztali májusfánkon egy festett és hímzett pántlika idézi meg.
A pántlika a lányok haját, vagy a férjes asszonyok főkötőjét díszítette. A hagyományos női hajviseletek (copf, fonat, konty, pántlika, párta, főkötő) gyakorlatilag minden részlete jelentőséggel bírt a régi időkben. Ez alapján lehetett megállapítani, hogy viselője honnan származik, hajadon, menyecske vagy férjes asszony, fiatal vagy idős, szegény vagy gazdag. A következő képeken a gyöngyökkel többsorosan hímzett főkötőt hosszan lelógó pántlika díszíti.

Forrás: kép 1, kép 2.

Mivel egyik tájegység jellegzetes virágmotívumát és öltéskészletét sem akartam diszkriminálni, és mellesleg az idő is szorongatott, ezért egy népies ihletésű, de egyszerű virágmintára gondoltam.

Úgy 30 év távlatából bányásztam elő egy emléket, amikor az egyik nagymamám (aki nem csak kötött, de például gyönyörű terítőket is hímzett, miközben fél szemmel kedvenc sorozatát nézte), hogyan tanítgatott virágokat rajzolni. Sajnos már 11 éve nem tanít semmire, de ezek az ő virágai… Hogy ne csak filccel megrajzolt és festékkel kitöltött mintával idézzük meg a pántlikák hajdanvolt világát, pár öltést is készítettem a szalagra. Maradék textilekből vágott köröket ragasztottam virágok közepébe, a biztonság kedvéért néhány öltéssel oda is rögzítettem.

Egy kis selyemcukor és glitteres szélforgó még belefért a dobozba, végül Zoli műhelyében minden a helyére került:

Nincs hozzászólás

Hozzászólás küldése