Indigó Design | Kert és világbéke
Lakberendezés blog Pécs
lakberendezés, blog, Pécs, DIY
50747
post-template-default,single,single-post,postid-50747,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded,,select-theme-ver-1.0,smooth_scroll,transparent_content,wpb-js-composer js-comp-ver-4.11.1,vc_responsive
 

Kert és világbéke

Kert és világbéke

Ahogy Lakbear Zoli modernkori trubadúr módjára a minap már hírül adta, a tavasz végérvényesen elérkezett. Örömteli és mozgalmas időszak ez a téli szürkeség és punnyadás után, főleg ha kerttel vagy terasszal rendelkezünk.

Az ilyenkor esedékes tennivalók mennyisége ugyan alkalmat ad némi izomlázra és derékfájásra, de ez nem tart sokáig. Viszont a nappali, gyerekszoba, étkező, konyha kibővítéseként értelmezve kertünket, hónapokig plusz négyzetméterekkel ajándékozza meg családunkat.

Mivel a kerttel kapcsolatos dolgok legalább annyira foglalkoztatnak, mint a lakberendezés, rendszeresen szeretnék posztolni ebben a témában. Hogy miért, arról kaphattok egy kis ízelítőt.

Mit jelent nekem a kert?

Röviden: rengeteget melózom vele, de örömmel teszem. 🙂

Hosszabban: aki közelebbről ismer, tudja rólam, hogy igazi kertbolond vagyok. Márciustól októberig nem telhet el nap úgy, hogy ne fötörjek legalább pár percet a kertben. A pár percből gyakran fél óra, vagy fél délelőtt lesz, ha időm engedi.

 

Tulajdonképpen minden napom úgy indul, hogy a reggeli kávémat szertartásszerűen a kertre néző teraszajtónál fogyasztom el, nekem ez a 2 perc felér egy meditációval. (Kávé és kert, ez az én titkos doppingom). Elmondhatatlanul jó érzés látni, hogy azt a tipikus elhanyagolt hátsó kertet, amilyen ideköltözésünkkor volt, apránként viruló dísz- és haszonkertté varázsoltuk, ahol mindig nyílik vagy érik valami és ahová büszkén invitáljuk vendégeinket!

 

Honnan ez a nagy lelkesedés? Gyerekkoromban nem voltam ám ilyen lelkes, pláne mikor szombat reggel a jól megérdemelt lustálkodás helyett szüleimmel az orfűi telekre vonultunk… építkezni és/vagy kertészkedni. És akkor sem, amikor időnként a nagyszülők gondjaira bízva a szőlőhegyi kertben tébláboltam, míg ők elmélyülten dolgoztak. Segíteni nem igazán szerettem, csak ha nagypapámnak volt türelme szóval tartani, mindenesetre így sem unatkoztam: fára másztam, veteményest dézsmáltam, szöcskét, gilisztát, békát gyűjtöttem, a szerencsésebbeknek még kunyhót is építettem. Ha nem idegesítettem sokat a nagyszülőket, az a megtiszteltetés ért, hogy a munka végeztével én locsolhattam, és még szomszédolásra is maradt idő!

A kertnek köszönhetően tavasztól őszig mindig friss gyümölcs és zöldség került az asztalra. Nagyszüleim városi emberként is jókedéllyel dolgoztak a kertben, és végül én sem nyűgként tekintek a kerti munkára, hanem jóleső elfoglaltságként.

 

Nagy időbeli ugrás után a következő impulzust pedig elsőszülött gyermekemnek köszönhetem! A legnagyobb téli hideg idején kezdett el járni, hogy aztán évekig szinte le se üljön. Az első csínytevéseinek egyike a szobanövényeim földjének szisztematikus kiszórása volt. Kezdő anyaként olyan jól sikerült az eltérítés, hogy nyáron a kertben rakosgatta fáradhatatlanul a virágokat! Három éves korára odáig fajult a dolog, hogy időnként a szakirodalomból kellett felkészülnöm, mert velem ellentétben a gyerek az összes szobanövényt névről ismerte és vendégségbe menvén elsőként nem a Lego-készletet csodálta meg, hanem a lakás növényállományát vette szemügyre.

 

Amikor a kistesó is megszületett és a lakást kinőttük, nem volt kérdéses, hogy kertes házat kell keresnünk, így a levegőzés és a gyerekfárasztás sem jelentett már napi több órás cirkálást a városban.

Elég lehangoló látványt nyújtott a kert egy ideig, de ahogy a gyerekek cseperedtek, egyre sürgetőbbé vált az alapos tereprendezés és gyerekbaráttá tétel. Ekkor jött el az a pillanat, amikor hálát rebegtem családom felé, amiért alapvetően nem esik nehezemre az olykor nehéz kerti munka és a növények nem halnak ki a kezeim között, hanem megbízhatóan fejlődnek.

Ilyen előzmények után érthető módon mindkét gyerekembe sikerült beoltani a kertészkedés iránti érdeklődést, megnyugvást adva az időnként apokalipszist vízionáló lelkemnek. (Bevallom, számomra kicsit ijesztő belegondolni abba, hogy kevesebb, mint egy évszázad leforgása alatt mennyire eltávolodtunk a minket körülvevő és éltető növény- és állatvilágtól.)

Így lett nekem a kert a pihenés és játék szemet gyönyörködtető háttere, a gyerekeim környezeti nevelésének terepe, ahol mindig akad tennivaló. És mivel megszívleltem Lustaanyu szavait, hatékony terápia is a napi rohanásban olykor összezilált idegeimnek.

Kert témában bemutatom majd a saját városi kertünkben megvalósított projekteket, de olvashattok további diy-ötletekről, kerttervezési szempontokról, dísz- és haszonnövényekkel kapcsolatos tapasztalataimról.

 

Ha Te is szívesen csinosítgatod kertedet vagy teraszodat és érdekelnek az inspirációink, ötleteink ebben a témában is, kövess minket a Facebookon, Pinteresten és Instagramon!

Címkék:

Nincs hozzászólás

Hozzászólás küldése