Több mint komód…

2015 tavaszán Szendrődi Enikő, a Nemiskacat bloggere és az Annie Sloan festék magyarországi forgalmazója játékot hirdetett. A lényeg az volt, hogy mutassunk be egy olyan tárgyat, amelyet Annie Sloan festékkel festettünk. Én addig csak egy szocreál komód tetejét festettem le jó feltűnő piros színnel az AS palettáról, de már ennyi tapasztalat elég volt ahhoz, hogy megszeressem ezt a festéket. Jó pár színt beszereztem, és karácsony óta tervezgettem, hogy lefestek velük valamit. Igen ám, de időközben kisbaba költözött a pocakomba, én pedig bútorfestés helyett arra fordítottam az energiáimat, hogy még a picurka születése előtt minden munkámat befejezzem. A várandósságom 13. hetében jött a sokk: veszélyeztetett terhes lettem. Sírógörcs, ijedtség, ami jó volt arra, hogy lemondtam egy csomó munkát, és sokat feküdtem. Aki már volt ilyen helyzetben, az tudja a leginkább, hogy az ember egy esetben nem szeret sokat feküdni: amikor kell. Ekkor jött a játékfelhívás. A legjobbkor. A festés pillanataiban minden bajomat elfelejtettem, és ahogy színesedett a komód, úgy lettem én is egyre vidámabb.

Nem tudom, más hogy van vele, nálam az ilyen munkák leghosszabb ideig tartó része a töprengés, hogy milyen átalakítás passzolna az adott bútorhoz. Mert ugyan van olyan darab, amelyik azonnal megsúgja, hogy milyen szeretne lenni, de van olyan is, amelyik nem. Ennél a komódnál annyit tudtam, hogy nagyon színesre szeretném. Az Annie Sloan festékekben az egyik legjobb dolog – ezt talán nem szokták annyiszor hangsúlyozni –, hogy szinte lehetetlen rossz színpárosítást létrehozni belőlük. Azért volt min törnöm a fejem, mert nem két színt akartam használni, hanem tizenhármat. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy – ahogy Krivarics Ditta szuper stílustanfolyamán tanultam – nagyon ütős, ha a térben van egy olyan tárgy, amely a szoba összes színét magában foglalja. Én hajlamos vagyok kicsit túlburjánzani a színekkel, úgyhogy elkelt egy ilyen komód, amely egyberántotta őket. A koncepció az volt, hogy a nagy fiókfelületeken kékek és zöldek jelenjenek meg pirosas-narancsos-sárgás árnyalatú bútorfogantyúkkal, a kicsi fiókokon pedig fordítva. Az összhatást a szürkék és persze a fehér korpusz tompítják. Hozzátenném még, hogy egy nagy zöld cserépkályha áll a nappalinkban, ezért mindenképpen kellettek más zöld foltok is a szobába. Egyébként az előző lakóktól örökölt markáns cserépkályha beillesztése modern környezetbe nem volt kis falat, de erről majd később még írok. Most csak egy apró bepillantás:

A munka

Sajnos nem sok, egészen pontosan egy darab werk-fotót készítettem a komódfestésről, mert akkor még nem sejtettem, hogy egyszer blogpostot fogok erről írni… De a képen látszik a lényeg: a színek próbálgatása és a maszkolószalagozás.

1. lépés: Maszkolás

Mindenképpen szerettem volna keretet adni a fiókoknak, ezért közepes vastagságú maszkolószalaggal körberagasztottam őket (a szalag vastagsága lett egyben a keret vastagsága, így nem kellett külön méregetnem). A keret azért jó, mert a színek jobban érvényesülnek a köztük lévő fehér „szüneteknek” köszönhetően. A maszkolás rendkívül monoton tevékenység, de legalább lehet fekve is csinálni. Főleg, ha a szekrény még szétszerelt állapotban van.

2. lépés: Festés

A festés a legélvezetesebb rész. Az AS festéknek rengeteg olyan tulajdonsága van, amitől az ember hamar beleszeret. Az ugye alap, hogy előtte nem kell csiszolni (veszélyeztetett terheseknek ez külön öröm). Vízalapú, nem büdös (kismamáknak szintén öröm). Amikor felvisszük a felületre, igazából csak arra kell figyelni, hogy ne menjünk vissza ecsettel a már befestett és még nedves részekre, mert akkor feljön a festék. Jó nagy ecsetmozdulatokat lehet tenni, és nem kell figyelni az irányára sem, mindenképpen szép lesz. Amit még imádok: nagyon gyorsan szárad, éééés látszik, hogy száraz, nem kell bizonytalankodni, fogdosni, hogy vajon ragad-e még. Kb. negyed óra múlva jöhet a második réteg. A komódomnál a legtöbb esetben ennyi már elegendő volt arra, hogy teljesen lefedje a felületet.

3. lépés: Újra maszkolás

Ezután a színes részeket fedtem le a szalaggal, hogy a fehér festékkel nehogy belemaszatoljam a már kész területeket. A keretekhez és a korpuszhoz Old White színt választottam. Általában ezt az árnyalatot használja mindenki, aki fehéret szeretne, mert ez a szín egyáltalán nem világít, hanem szépen simul a térbe. Ettől függetlenül nagyon kipróbálnám már valamin a Pure White-ot is, ami egy „fehérebb fehér”.

4. lépés: Fogantyúk festése

Szinte hihetetlen, de a fémre festés is simán ment az AS-sel. Durva. Ebben abszolút nem voltam biztos előtte, de teljesen működik. Eddig semmilyen kopást nem vettem észre rajta a használat során.

5. lépés: Waxolás

Miután mindent lefestettem két rétegben, jöhetett a waxolás (a bútorfogantyúkat is waxoltam). Ettől kicsit tartottam, mert nem csináltam ilyet korábban. Most mondhatnám, hogy szerencsére nagyon könnyen ment, de akkor el kéne hallgatnom, hogy az Aubusson Blue-s részt kétszer festettem újra… Ugyanis rossz anyagot választottam a wax felviteléhez. Először egy szőrehullató ecsettel próbálkoztam. Azt csak erős idegzetűeknek ajánlom. Második próbálkozásomat még nekik sem. Az egy konyharuha volt. Az ártalmatlannak tűnő rongy rengeteg fehér szöszt vitt fel a gyönyörű sötétkék festésemre. ÁÁÁÁ! Nem maradt más hátra, mint újra lefesteni. Persze megint maszkolás stb. Végül Bakator Rozi javaslatára, akit kétségbeesve hívtam fel, egy régi lepedőt használtam a wax felviteléhez és visszatörléséhez. Ez végre működött. Azóta van AS wax ecsetem is. Na, az az igazi tutiság. A waxolás amúgy valóban nem nehéz: icipici adag felkenése, visszatörlés, kész. És ez újra meg újra. Nagyon jó videók találhatóak róla itt és itt. Clear Waxot használtam, mert az volt a célom, hogy erőteljes, élénk színeket kapjak.

6. lépés: Az összeszerelés

Miután mindennel végeztem, a férjem összeszerelte a bútort. Nem tudom, hogy fogalmazzam meg finoman: a szekrény szép, csak az a vasalat! Csak azt tudnám feledni! De olcsó szekrénynek ne nézzük a vasalatát, ugyebár.

Utóélet

Április végén egyszer csak jött a hír, hogy kihirdették a verseny eredményét. Csodálatos pillanat volt, amikor megtudtam, hogy a zsűritagok egyhangúan a színes kis komódomat választották az első helyre! Azért is örültem különösen, mert mindhárom zsűritag blogját már régóta követem, és nagyra becsülöm a munkájukat. Ezúton is köszönöm Krivarics Dittának (otthonkommando.hu), Szentgyörgyi Katának (kicsihaz.hu) és Csorba Anitának (inspiraciok.hu), hogy így döntöttek. A bútorfestés által megtapasztaltam, hogy az alkotás segít a lelkünknek lélegezni akkor is, amikor az élet a víz alá nyomja a fejünket. Ditta, Kata, Anita és Enikő pozitív visszajelzése pedig balzsam volt a szívemnek, és az egyik mérföldkövet jelentette azon az úton, amely e blog elindításáig vezetett. Így lett ez az egyszerű fenyőszekrény több mint komód…

Szendrődi Enikő beszámolóját a versenyről és a nyertesek listáját, akiknek ezúton is gratulálok, itt találjátok. Nagy élmény volt látni, hogy a többiek mit alkottak. Személyes kedvenceim Tóth Mónika, Miasnikov Mária és Schlenkné Kovács Tímea (Before After) alkotása. A galériát itt találjátok

A felhasznált színek: Old White, Provence, Greek Blue, Aubusson Blue, Florence, Louis Blue, English Yellow, Emperors Silk, Antibes Green, Barcelona Orange, Paloma, Paris Grey, French Linen. Itt találod őket.

Vannak egyébként kedvenc színpárosításaim a komódon, amelyektől mindig mosolyogni támad kedvem. Nektek mely színek harmóniája tetszik a legjobban?