Előtte-utána: Ombre fal a hálószobában

Mindig szerettem másoknál előtte-utána képeket nézegetni, ezért gondoltam, hogy a saját házunkat is ilyen módon mutatom be nektek apránként.

Ma a hálónk egy részlete kerül sorra, a színátmenetes fal, amely azért kedves a szívemnek, mert Nagy Gabival közösen készítettük.

Amikor először néztük meg a majdani házunkat a férjemmel, azonnal beleszerettünk. Szerencsére az előző tulajdonosok nagy szeretettel gondozták az épületet, és puritán stílusuknak köszönhetően nem volt semmi giccses vagy vállalhatatlan a házban. Mégis sok mindenen változtatni akartunk, hogy teljesen a saját képünkre formáljuk. A hálószoba így nézett ki, amikor beköltöztünk:

Első körben lemázoltattuk a lambériát és a falakat fehérre, az ablakokat és ajtókat szürkére, a szőnyeg helyett pedig svédpadlót tettünk le. A festőktől meg is kaptuk a magunkét, hogy ha az ő mennyezetük lenne, biztosan meghagynák natúrban. Szerencsére nem az övék volt :). Amúgy valóban nagyon szép a famunka, az előző tulajdonosok szakemberek voltak, ők maguk készítették, de mi még világosabb tereket szerettünk volna, és azóta sem bántuk meg a döntésünket. Az átalakítások után ilyen volt a látvány:

Így már majdnem tetszett, de mégsem :). Mindenképpen szerettem volna a házban egy olyan falat, amely teljesen egyedi. Ez az úgynevezett „statement wall”, amit elég nehezemre esik lefordítani magyarra, de az a lényege, hogy egy olyan fal, amely meghatározza a teret, sokszor DIY eszközökkel készül és ezáltal az ott lakókról is elárul valamit. Talán egyértelműbb, ha példákat hozok rá: ilyen Juditu feliratos fala vagy a kedvenc külföldi blogomon, az A Beautiful Mess-en látható példák.

Szerencsére Nagy Gabi mindig kapható egy kis DIY-ra, így fogtuk magunkat, és elmentünk a festékboltba. Ombre falat szerettünk volna készíteni, de nem ám olyat, amit máshol láttunk, hanem „fehéren maszatolós” változatot, azaz azt akartuk, hogy a sávok között legyen egy olyan átmeneti rész, ahol a fehér alapszín is kilátszik. A boltba vittünk magunkkal egy mintadarabot az ágy mögötti tapétából is (amelyet Weinber Anita lakberendező barátnőmmel választottunk, akinek többek között az összes burkolat-átalakítást is köszönhetem). A tapéta innen van, és igazi nagy szerelem. A színekből kiválasztottuk és kikevertettük a legvilágosabb és legsötétebb kéket, illetve vettünk fehéret is a javításokhoz. Jól sejtettük, hogy szükség lesz rá…

Megkezdtük a festést – amolyan „durrbele” alapon. Durrbele munkákhoz pedig nincs is alkalmasabb segítség, mint egy gyerek :).

És akkor álljon itt néhány tanács, hogy ti még ügyesebben fessetek, mint mi!

1. Ha ombre falat szeretnétek, érdemes beosztani a felületet, hogy a csíkok kb. egyforma szélességűek legyenek, és ne kelljen órákig „tologatni” a nyilvánvalóan tologathatatlan, csupán trükkökkel javítható sávokat.

2. Ha szép átmenetet szeretnétek, fontos, hogy mindig ugyanannyi festékmennyiséget keverjetek az előző színárnyalathoz. Így elkerülhető az a baki, amit a szuperlaza, „öntsük érzésre” színkeverésnek köszönhettünk, hogy az egyik sáv túl világos lett az előzőhöz képest, ezért újra kellett festeni.

3. Mindig tegyetek félre legalább egy kis adagot a kikevert színekből, mert nagy valószínűséggel szükség lesz rá a javításoknál. Persze újra ki is lehet keverni, ahogy mi tettük, de ti nyugodtan legyetek okosabbak.

4. Ha két színből szeretnétek átmenetet, akkor ne keverejétek semmi mással, hanem a sötétebb színhez kezdjétek el hozzákeverni a világosabbat (egyforma lépésekben, lásd: 3. pont…). Na, ezt véletlenül sikerült így csinálnunk.

5. Mindig legyen fehér festéketek (ha fehér a fal alapszíne), mert így felüldolgozható bármelyik színes sáv, és nem feltűnő, hogy nem a színessel mentek rá a fehér alapra, hanem a fehérrel a színesre.

6. És a végére hagytam a legfontosabbat: ha olyan hatást szeretnétek elérni, mint mi, akkor szárazon használjátok a hengert (magyarul az egész folyamat alatt ne vizezzétek be, nyugodtan használjátok az újabb sávokhoz is elmosás nélkül), mert akkor szépen elfogy róla a szín, és viszonylag könnyű vele átmenetet létrehozni.

Az utolsó előtti képnél jól látszik, hogy milyen aránytalanságok voltak a festésben a javítások előtt annak köszönhetően, hogy nem osztottuk fel előre pontos sávokra a falat. De végül jó sok pepecseléses utómunkát követően pont olyan lett, mint szerettük volna. Én alig bírtam betelni vele, mert a nizzai tengerpartra emlékeztetett, ami a legkedvencebb helyem az egész világon a Balatont leszámítva :)).

Ezután már csak a bútorok visszatologatása és a dekorálás maradt hátra. Mivel viszonylag kicsi a falfelület, ezért az egész művelet a festékvásárlással együtt összesen egy napot vett igénybe, tehát érdemes belevágni!

Ha nálatok is van olyan átalakítás – akár szobabelső, akár bútor -, amelyet szívesen bemutatnátok itt a blogon, írjatok nekünk bátran! Addig is álljon itt néhány bátorító fotó a végeredményről!

Ezek a színek a dekorációt is jól kiemelik, márpedig mi is lehetne ennél fontosabb :)…